60. évfordulóját ünnepli a Michelin X Radial teherabroncs. Az 1952-ben szabadalmazott gumiabroncs gyökeres változást hozott a szállítmányozási ágazatban. A radiál abroncsokra való áttérés második nagy hullámát jelentette ez az innováció, a személyautókra való radiál gumiabroncsra 1946-ban benyújtott szabadalom után, mely az általánosan használt „X” néven hamar ismertté vált.

A radiál abroncs rövid története

Bár a hagyományos diagonál gumiabroncs hatalmas lökést adott a mobilitás fejlődésének világszerte a XX. század első felében, megvoltak a műszaki korlátai, melyek az abroncsgyártó vállalatok számára nyilvánvalóak voltak. A nagy sebesség és a túlzott felmelegedés problémát jelentett, valamint az abroncs élettartama, általános megbízhatósága is további fejlesztést igényelt, mivel sok jármű volt időnként üzemen kívül abroncsokkal kapcsolatos problémák miatt.

Az 1930-as évek végén egy bizonyos Marius Mignol nevű Michelin kutató tervezett egy olyan koncepcióabroncsot, melynek az oldalfalait egymástól távol elhelyezkedő sugárirányú fémhuzalok helyettesítik. Rendkívül szokatlan felépítése miatt a prototípust a „légyketrec” nevet kapta a vállalaton belül. A tesztek és a mérések igazolták, hogy az abroncs futófelülete nem melegedett fel, miközben a hagyományos abroncs diagonál betéteinek mozgása miatt a legtöbb hő az oldalfalakban keletkezett.
A Michelin biztos volt benne, hogy a radiál abroncs fényes jövő előtt áll.

A II. világháború alatt titokban folytatódott a kutatás a megszállt Franciaországban, és 1946. június 4-én nyújtották be az X gumiabroncs szabadalmát. Mindössze néhány év múltán a radiál abroncs egyértelműen bizonyította felsőbbrendűségét.
1951-ben a Lancia Aurelia B20 volt az első széria autó, melyre az ünnepelt Michelin radiál abroncs került elsőszerelt abroncsként. A Lancia és az új Michelin radiál abroncsok addigra már megalapozták a jó hírüket, miután ugyanabban az évben figyelemre méltó győzelmet arattak a Le Mans-i 24 órás versenyen a kétliteres kategóriában.

Azonban annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a radiál abroncsból, úgy határoztak, hogy terveznek egy speciális autót, olyan futóművel, mely lehetővé teszi, hogy a radiál abroncs minden előnye megmutatkozzon. Ez 1955-ben történt, amikor bemutatták a Citroën DS-t, és a radiál abroncs jó úton haladt a franciaországi siker felé. Az abroncs nemzetközi elterjedése egy évtizeddel később, 1966-ban kapott lendületet, amikor a Ford Motor Company, mivel elégedetlen volt az új Lincoln Continental Mark III modelljéhez tesztelt valamennyi abronccsal, a Michelin X-et választotta az új modell elsőszerelt gumiabroncsának. A többi már történelem.

Hogy megfelelően felkészüljön a radikális átalakulásra, melyet a radiál abroncsok jelentettek, a Michelin kiterjesztette az új technológiát más járművekre is. 1952-ben a Michelin teljesen átformálta a szállítmányozási ágazatot az első radiál teherabroncs bevezetésével, amit 1959-ben követett az első földmunkagép abroncs. 1981-ben a Michelin az első radiál repülőgép abroncsot is megalkotta. Majd 1984-ben következett az első radiál motorkerékpár abroncs, melyet eredetileg versenymotorokra terveztek. A Michelin gyorsan átültette a technológiát a közúti abroncsokba, és bevezette az A59X/M59X abroncscsaládot 1987-ben. Az abroncs új mércét teremtett az úttartás tekintetében. A Michelin történetét az innováció alakítja, és mi lehetne jobb bizonyíték erre, mint maga a radiál gumiabroncs.

Forrás: Michelin
.

(Ezt a cikket 324 alkalommal tekintették meg.)