A fuvarozási tevékenységet folytató munkavállalók fontos bevétele a gépjárművezetéskor járó napidíj, ami nem csak az életfenntartáshoz fűződő költségek megtérítését hivatott szolgálni, hanem a gyakorlatban jelentős bevételforrás is lehet.

A Munka törvénykönyve némileg szűkszavúan csak azt teszi kötelezővé, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel. Ez azt jelenti, hogy alaphelyzetben kizárólag a számlával, egyéb bizonylattal igazolt költségek megtérítésére köteles a munkaáltató, ha az egyébként szükségesen és indokolhatóan merült fel. Így például a több napos kint tartózkodáskor igénybevett tusolási költség szükséges és indokolt, ha ez számlával igazolt, akkor ennek megtérítésére köteles a munkáltató.

Bár a Munka törvénykönyvében nem szerepel, de a munkáltató dönthet úgy is, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó költségtérítést általány jelleggel állapítja meg, ekkor beszélünk napidíjról. A napidíj magába olvasztja a ténylegesen felmerült költségeket (ezért nevezzük költségátalánynak), melyeket így nem lehet a napidíj mellett érvényesíteni. Gépjárművezetéskor kiküldetésben végez munkát a munkavállaló, ezért mind belföldön mind külföldön történő fuvarozás után, mint kiküldetés során történő munkavégzés után meg lehet határozni napidíjat.

Belföldi kiküldetésnél kötelező szabályokat határoz meg a 278/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet, mely leszögezi, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalónak az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés jár, ami vagy számlával (egyszerűsített számlával) igazolt összegként vagy költségátalányként számolható el. A jogszabály szerint napidíjként a munkavállalót legalább napi ötszáz forint napidíj illeti meg, de nem számolható el napidíj, ha a távollét időtartama a 6 órát nem éri el, vagy ha a munkáltató a munkavállaló élelmezését a kiküldetés helyén biztosítja. Ezen kívül szálloda igénybevétele esetén, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20%-kal csökkenteni kell.

Külföldi napidíjakról a 168/1995. (XII.27.) Korm. rendelet rendelkezik. A rendelet érdekes módon nem állapítja meg a külföldi kiküldetés miatt járó legkisebb költségtérítés összegét, csupán meghatározza azt az összeget, amit a munkavállaló külföldi kiküldetés esetén költségként levonhat a kiküldetés miatt kapott juttatásokból. A rendelet szerint a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemély a külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén kapott bevételéből elismert költségként napi 25 eurónak megfelelő forintösszeget vonhat le. Amennyiben saját gépjárművel, nem munkavállalóként végzi munkáját, további feltétel, hogy az előbbi költségen kívül kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségeket számolja el költségként. Így ebben az esetben nem számít elismert költségnek a külföldi kiküldetéssel kapcsolatban felmerült szállásdíjra fordított összeg.

Mindezek alapján a jelenlegi jogszabálykörnyezet azt garantálja, hogy a fuvarozóként napidíj címén kapott összegből 25 euró költségként kerül elszámolásra, tehát adómentesnek minősül. Ettől függetlenül a napidíj még lehet magasabb, illetve alacsonyabb összeg is, ezt külföldi kiküldetésnél kizárólag a felek megállapodása határozza meg.

Elmaradt külföldi napidíj érvényesítése esetén elsősorban azt kell bizonyítani, hogy a munkavállaló ezen a címen valóban kapott napidíjat, majd annak összegét kell kimutatni. Nyilvánvaló előnyben vannak azok, akiknél szabályszerűen a munkaszerződésbe vagy kollektív szerződébe, esetleg vezetői utasításokba van foglalva a napidíjra való jogosultság, és a napidíj mértéke, ebben az esetben csak a külföldön töltött napok számát kell bizonyítani, ez alapján a napidíj érvényesíthető. Abban az esetben, ha nincs írásbeli nyom a napidíjra vonatkozóan, azt kell vizsgálni, hogy ilyen jogcímen történt-e kifizetés a munkáltató részéről. Ha igen, akkor védhető az az álláspont, hogy erre a költségtérítésre (a napidíj korábban kifizetett mértékére) később is jogosult. Akkor a legrosszabb a helyzet, ha sem a kifizetésre sem a napidíjra való jogosultságra nézve nem létezik írásos bizonyíték, ebben az esetben a napdíj sajnos rendszerint nem érvényesíthető, de a számlával igazolt költségek megtérítésére a Munka törvénykönyve szerint ekkor is köteles a munkáltató.

Abban az esetben, ha nem munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben van meghatározva a napidíj, a munkáltató csökkentheti azt. Ilyenkor a munkáltatói intézkedést lehet támadni, a bíróságnak értékelnie kell például, hogy a csökkentés minden dolgozót egyformán érint-e (azaz nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést) vagy egyébként nem tisztességtelen-e (azaz mi indokolja a csökkentést). Szerződésbe foglalt összeg esetében csak a szerződés módosítása jöhet szóba, amihez munkaszerződés esetén a munkavállaló, kollektív szerződés esetén a szakszervezet(ek) hozzájárulása is szükséges.

dr. Vizi András

Forrás: D.A.S. Jogszerviz
.

(Ezt a cikket 723 alkalommal tekintették meg.)