A közúti áruszállítás zöld átállása költségfalba ütközik

Tízből hét fuvarozó szerint megrendelőik nem hajlandók megfizetni a környezetbarátabb szállítás többletköltségét. Miközben az ágazat jelentős része már tesz a kibocsátás csökkentéséért, a drágább járművek, az elégtelen ösztönzők és a lassan fejlődő infrastruktúra egyre komolyabb akadályt jelentenek.

Az IRU és a Trimble több mint ezer, 36 országban működő közúti fuvarozó részvételével készített 2026-os Green Compact felmérése azt mutatja: a zöld átállás legnagyobb gátja immár a költség. Nyugat-Európában a válaszadók 70, Kelet-Európában 71, Ausztráliában pedig 67 százaléka tapasztalja, hogy ügyfelei nem vállalják a dekarbonizáció felárát.

A járműárak kerültek az első helyre

A korábbi felmérésben még a töltő- és üzemanyag-infrastruktúra hiánya vezette az akadályok listáját. 2026-ra Európában az alternatív hajtású járművek ára vált a legsúlyosabb problémává: Nyugat-Európában a fuvarozók 66 százaléka említette ezt, szemben az előző évi 49 százalékkal, Kelet-Európában pedig az arány 52-ről 78 százalékra ugrott.

Egy elektromos teherautó jelenleg két-háromszor annyiba kerülhet, mint dízelüzemű megfelelője. A szűk árréssel dolgozó vállalkozások ezt önerőből nehezen tudják finanszírozni, különösen akkor, ha a többletköltséget nem tudják továbbhárítani ügyfeleikre.

A fuvarozók cselekednek, a vállalások mégis elmaradnak

Nyugat-Európában a vállalkozások 90 százaléka, Kelet-Európában 87, Ausztráliában 55 százaléka alkalmaz legalább egy kibocsátáscsökkentő intézkedést. Elsősorban olyan megoldásokat választanak, amelyek gyorsan megtérülnek: útvonal-optimalizálást és takarékos vezetési képzést.

A formális klímacélok és a mérés azonban kevésbé elterjedtek. Kibocsátáscsökkentési célt Nyugat-Európában 41, Kelet-Európában 31, Ausztráliában csupán 11 százalék határozott meg. A szén-dioxid-kibocsátást pedig a három régióban rendre 43, 23 és 6 százalék számítja ki.

A pénzügyi ösztönzők erősebbek a szabályozásnál

A válaszok alapján a fuvarozókat leginkább az üzletileg is érzékelhető ösztönzők mozdítanák előre. Nyugat-Európában 37 százalék szerint az ügyfelek által fizetett zöld felár ösztönözné nagymértékben a kibocsátáscsökkentést; ezt az adókedvezmények és a támogatások követik. A jogszabályokat mindössze 22 százalék tekinti hasonló erejű hajtóerőnek.

„A szabályozás kijelölheti az irányt, de önmagában nem képes végrehajtani az átállást. Megfizethető járművekre, hozzáférhető energiára és infrastruktúrára, valamint a fuvarozás valóságához igazodó pénzügyi ösztönzőkre van szükség.” — Habib Turki, az IRU főtitkára

Az alternatív üzemanyagoknál a könnyebben bevezethető megoldások vezetnek

Nyugat-Európában a fuvarozók 41 százaléka már használ alternatív üzemanyagot, Kelet-Európában 14, Ausztráliában pedig 7 százalék. Minden régióban a meglévő motorokkal is használható megújuló dízel, vagyis a HVO a legelterjedtebb. Nyugat-Európában alkalmazása öt éven belül 29-ről 54 százalékra nőhet.

Akkumulátoros elektromos járművekbe Nyugat-Európában a vállalkozások 29, Kelet-Európában 17, Ausztráliában 10 százaléka tervez beruházni. A szándék erősen függ a tőkeerőtől és a működési profiltól: a 100 millió euró feletti árbevételű nyugat-európai cégek körében 87 százalék tervez ilyen befektetést, a kisebb vállalkozásoknál viszont csak 26 százalék.

Az infrastruktúra továbbra is szűk keresztmetszet

Bár az energiaellátás és a hálózati kapacitás idén a második helyre csúszott az akadályok között, a probléma továbbra is jelentős. Európában jelenleg mindössze 1 225 nyilvános, teherautók fogadására alkalmas töltőállomás működik, miközben a becsült igény 50 000 nagy teljesítményű töltőpont.

A töltések többsége várhatóan telephelyeken történik majd, ám a szükséges hálózati kapacitás biztosítása jellemzően egy-két évet vesz igénybe. Közben az európai szabályozás és a támogatási rendszerek országonként jelentősen eltérnek, ami megnehezíti a több évre szóló flottatervezést.

Piaci együttműködés nélkül lassú marad az átállás

A felmérés legfontosabb üzenete, hogy a szándék önmagában nem elég. A fuvarozók már ma is keresik a megtérülő kibocsátáscsökkentő megoldásokat, a nagyobb beruházásokhoz azonban kiszámítható támogatásokra, megfelelő infrastruktúrára, megfizethető járművekre és hosszabb távú ügyfélelköteleződésre van szükség.

A zöld közúti árufuvarozás akkor gyorsulhat fel, ha annak költségeit nem kizárólag az üzemeltetők viselik, hanem a megrendelők, a járműgyártók, az energiaszolgáltatók és a döntéshozók is részt vállalnak az átállásban.

Forrás: IRU

(Ezt a cikket 16 alkalommal tekintették meg.)