Hírek Környezetbarát Útdíj

Levegő Munkacsoport: Útdíj avítt szemlélettel?

A Levegő Munkacsoport levelére válaszul Völner Pál államtitkár küldött egy dörgedelmes levelet, melyben az elektronikus útdíjrendszer (ED) megvalósításáért felelős tárca nevében kategorikusan visszautasítja az alábbi állítást:

„Annak tehát, hogy a válasz azt sugallja, a technikának még fejlődnie kell ahhoz, hogy a »használó és szennyező fizet« elvét a teljes országos közúthálózaton érvényesíteni lehessen”, csak egy célja lehet: félrevezetni a döntéshozókat, akiknek nem feladatuk, hogy értsenek hozzá, és rábeszélni őket egy elavult, netán az EU irányelveknek nem megfelelő, kilométer-arányos útdíj szedésére még sosem használt technikai megoldás elfogadására. Úgy tűnik, itt valaki vagy valakik tények eltitkolásával, a döntéshozók és a laikus közvélemény félrevezetésével igyekeznek egy, nem Magyarország, hanem egy szűk csoport érdekeit szolgáló döntést kicsikarni.”

Kéri tovább Völner Pál államtitkár, hogy a Levegő Munkacsoport postafordultával jelezze, milyen elavult, az EU irányelveknek nem megfelelő műszaki megoldásra, illetve az ország érdekeinek mellőzésével mely szűk csoport érdekeit szolgáló döntésre vonatkozik a fenti kijelentés. Ennek a felszólításnak természetesen eleget kellett tenni.

Azóta azonban megjelent a Közbeszerzési Értesítőben az Állami Autópálya Kezelő Zrt. tenderfelhívása az útdíj elektronikus kivető és beszedő rendszerének beszerzésére. Ez a tenderfelhívás nemhogy eloszlatta volna, de tovább mélyítette az aggodalmakat. Mindenekelőtt azért, mert az Állami Autópálya Kezelő Zrt. és a több mint 1,3 milliárd forintért megbízott tanácsadó MultiContact – Clarity Konzorcium sem volt képes arra, hogy átgondolja, melyek azok a keretfeltételek, mi lehet az a pontozás, melynek alapján kiválasztható az ajánlatok közül a 2012-ben Magyarország számára legalkalmasabb, legjobb, legnagyobb használati értéket képviselő megoldás. Nem, az egyszerűbb utat választották, pontozásos értékelés helyett az ár alapján fognak választani. Mindegy, hogy mennyire bővíthető az a rendszer, mindegy, hogy a forgalom borítékolhatóan bekövetkező átrendeződésének káros mellékhatásait gyorsan vagy lassan, olcsón vagy drágán lehet majd orvosolni, egy dolog számít majd a döntésnél, az ajánlati ár.

Két politikai és egy gyakorlati problémát tartunk a legfontosabbnak abban, ami útdíj ügyben történik. Az egyik politikai az, hogy az elektronikus útdíj bevezetése körül bábáskodó döntéshozókat teljesen hidegen hagyja annak a sok százezer magyarországi lakosnak a sorsa, akiknek az életét folyamatosan megkeseríti a házuk közelében zajló kamionforgalom. A másik politikai probléma az, hogy miközben az alsóbbrendű utakból álló közel 24 000 kilométeres országos úthálózat állapota évről évre rosszabb – van, ahol évek óta kifejezetten katasztrofális –, aközben azt deklarálják, hogy útdíjszedés ezeken az utakon nem lesz, és az útdíjbevételekből is csak annyit fognak rájuk fordítani, amennyi az autópályák és a főutak fenntartása után megmarad. (Vagyis valószínűleg semmit.) Ráadásul ott van a még rosszabb állapotban lévő, összesen 160 ezer kilométer hosszúságú önkormányzati úthálózat is, amire aztán végképp semmi figyelmet nem fordítottak az útdíj bevezetésének előkészítői!

A gyakorlati probléma az úgynevezett leterelődés kezelése. Németh Lászlóné miniszter Jávor Benedeknek adott válasza szerint a minisztériumban arról álmodoznak, hogy majd különleges intézkedésekkel fogják eltántorítani a tehergépkocsikat az alsóbb rendű utak használatától. Álmodozás ez azért, mert a hatóságok a súlykorlátozásoknak sem tudnak évek óta érvényt szerezni – márpedig a túlsúlyos tehergépkocsik miatt egyes utak állapota az átlagosnál is jóval gyorsabban romlik.

Sokkal inkább arra volna szükség, hogy Magyarország minden útja díjköteles legyen egy 0 forint és egy maximális érték közötti tarifával. Amikor pedig egy olcsóbban járható útszakaszon hirtelen megjelenik az útdíjkerülő forgalom, a tarifa gyors megváltoztatásával vissza lehetne terelni a tehergépkocsikat a lakosság egészségére és az úthálózat állapotára kevésbé veszélyes utakra. Ehhez pedig az kell, hogy az útszakasz tarifáját gyorsan és olcsón lehessen a szükséges mértékre emelni.

Mind a gyakorlati, mind a politikai problémákat oldani lehetne akkor, ha úgy alakítják a tenderkiírást, hogy pontozzák az ajánlatokat, továbbá csak olyan ajánlatok adhatók be, amelyikben lehetséges egy útszakasz egy-két nap vagy hét alatti olcsó bekapcsolása a fizetős hálózatba.

Mert könnyen kialakulhat nálunk is egy csehországihoz hasonló helyzet, amit jól szemléltet a Völner Pál államtitkárnak írott válaszunkban is megtalálható kép a kamionok okozta, szinte megoldhatatlan gondokról. (A csehországi útdíjrendszert ugyanis olyan módon vezették be, hogy csak hatalmas többletköltségek árán lehetne kiterjeszteni.)

Csehországi települések, ahol a leterelődő kamionforgalom súlyos problémákat okoz (a Cseh Közlekedési Szövetség adatai, http://www.dopravnifederace.cz/mapa/)

Csehországi települések, ahol a leterelődő kamionforgalom súlyos problémákat okoz
(a Cseh Közlekedési Szövetség adatai, http://www.dopravnifederace.cz/mapa/)

Sajnálatos, hogy a közlekedési tárcánál képtelenek szabadulni attól az avittas szemlélettől, miszerint az autópálya egy értéknövelt szolgáltatás, amiért lehet és kell pénzt kérni, a többi út használata pedig lehet ingyenes vagy viszonylag olcsó. Ma ugyanis már korántsem az áruk minél gyorsabb célba juttatása a fő feladat a mobilitás feltételeinek az alakításában, hanem az emberek egészségének és az éghajlatnak a védelme. Ebből a szempontból pedig a legkedvezőbb az, ha a tehergépkocsik az autópályán haladnak mindenütt, ahol csak lehet. Az autópályán, ahol nem teszik tönkre a településeken keresztül vezető utakat és mindenekelőtt sokkal kevésbé veszélyeztetik az emberek nyugalmát, egészségét.

Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési felelőse

Forrás: Levegő Munkacsoport
.

(Ezt a cikket 362 alkalommal tekintették meg.)

LEAVE A RESPONSE

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .