TIR – a klasszikussá vált filmsorozat

Három betű: TIR. Egy ikonikus film a nyolcvanas évekből, egy kissé idealizált világ a kamionosok munkájáról és persze egy piros IVECO TURBOSTAR szerelvény.

Sokan nosztalgiával gondolnak vissza a nyolcvanas évek kamionos világára. Pedig akkoriban sem volt könnyű helyzetben az, aki beült egy nyerges vontató volánja mögé, és elindult Európa, Ázsia vagy akár Afrika útjain. Igaz, 30–40 éve más jellegű problémákkal néztek szembe az utak modernkori vándorai. Hiszen hol volt még abban az időben olyan technika, amely ma segíti a járművezetőket. Gondoljunk csak az egyszerű mobiltelefonokra, de nem létezett a biztonság fokozása miatt bevezetett sebességkorlátozás, előzési tilalom, illetve a mindent szigorúan rögzítő digitális tachográf sem. Ebben az időszakban, mondhatjuk a hőskorban készült el a máig hatalmas rajongótáborral rendelkező TIR sorozat. Többen próbálták már megfejteni a film sikerének titkát. Mi nem vállalkozunk erre a feladatra, egyszerűen csak megnézzük, mitől számított különlegesnek a sorozat harminc évvel ezelőtt, és miért vonz ma is ezreket a képernyők elé. Az összeállítás elég erősen szubjektív lesz.

A film egyik legnagyobb vonzerejét az adta, hogy az akkoriban, vagyis a ’80-as évek második felében már a gazdasági és politikai átalakulás rögös és hosszú útjára lépett magyar társadalom nyitott volt bármilyen kulturális, szórakoztató termékre, amely bizonyos szempontból a szabadság érzetét mutatta be. A harminc évvel ezelőtti kamionos világ pontosan ezt tükrözte. Visszaadta, milyen az, amikor az ember szabadon utazhat országok között, illetve bepillantást engedett a „nyugati” világba is. A sorozat olasz-magyar koprodukcióban készült, így nem csoda, hogy ikonikus márkákat ismerhetünk fel benne. Kezdjük például rögtön az egyik főszereplővel, a Vörös Rák hívónévvel ellátott IVECO TURBOSTAR 4×2 hajtásképletű nyerges vontatóval. A film nagyon sok jelenete a 420 lóerős, természetesen még kézi sebességváltóval szerelt jármű fülkéjében játszódik, így pontos képet kaphatunk arról, hogy milyen körülmények között dolgoztak és éltek főhőseink, a két sofőr, a kicsit esetlen és mackós Franco, illetve ellentéte, a vagány, belevaló és sármos Vanni, illetve az akkori járművezetők. A kamionos világ persze nem lehet teljes, ha nincs a háttérben egy irányító, akit manapság forgalomirányítónak, diszpécsernek hívnánk. A filmben egyszerűen főnökként, illetve tulajdonosként szerepelt Orazio, aki mindig különleges feladatokat adott sofőrjeinek. És, hogy a hölgyek se maradjanak ki, Orazio lánya, Gio is fontos szerephez jutott az egyes epizódokban.

Egy ilyen csapat garantálja a néző számára az önfeledt kikapcsolódást, ám az alkotók nem elégedtek meg ennyivel. Ha valakit mégsem érdekelne a kamionok világa, az egymástól független epizódok izgalmas, de talán mai szemmel nézve, kicsit naiv története még harminc év elteltével is magával ragadó. Az egyes részekben több kontinenst és országot is bejárunk, eljutunk többek között a Szaharába, az akkori Szovjetunióba, megfordulunk Magyarországon és Olaszországban. Az utazást autós üldözések, kaszkadőrjelenetek, számos régi olasz autó teszi teljessé, sőt, még egy IVECO TURBODAILY kishaszonjárművet is láthatunk, amint ejtőernyővel ereszkedik alá az égből. Az izgalmak közepette azonban nem szabad elfeledkezni az eredeti feladatról, vagyis az áru sértetlen és pontos célba juttatásáról. Ehhez hőseink a TURBOSTAR mögé a legkülönfélébb pótkocsikat kapcsolják, hiszen az egyik epizódban elefántot szállítanak, máskor autókat vagy nyitott platón hatalmas csöveket, továbbá láthatunk ponyvás és tartányos félpótkocsit is.

A filmsorozatot a magyar nézők számára talán az teszi a legizgalmasabbá, hogy a közös gyártásnak köszönhetően rengeteg ismert helyszín tűnik fel benne. Eljutunk például a csepeli Merkúr-telepre, nem kevés Trabant közé. Budapest le sem tagadhatja önmagát, látványosan szerepel a budai vár, a Hősök tere, a Duna, illetve számos jelenetet az akkoriban épülő, forgalom nélküli autópályáinkon forgatott le a stáb. Szintén a koprodukciónak köszönhetjük, hogy híres színészeink, a teljesség igénye nélkül, Hernádi Judit, Szacsvay László, Bárdy György, Gera Zoltán, egy-egy kisebb epizódszerepben feltűnhettek. Ha már a magyar vonatkozásnál tartunk, akkor itt mindenképpen érdemes megemlíteni a harminc évvel ezelőtti nagyvállalatokat, amelyek támogatták a sorozat létrejöttét, és ezért valamilyen formában a márkanevek megjelentek a filmben. Nem véletlen, hogy a Hungarocamion pilótái és szerelvényei sietnek bajba jutott főhőseink segítségére, illetve a Salgoglas, Hunguest Hotels és Volán Tefu emblémák is szándékosan jelennek meg a képernyőn.

A sorozatból 1984-85 között nem sok, mindössze tizenkét rész készült el, amelyeket néhány évvel később tűzött műsorra a Magyar Televízió. A folytatást a népes rajongótábor nagyon várta, ám a többi rész legyártása elmaradt. A sorozat azonban az elmúlt harminc évben semmit nem veszített varázsából, sőt, egyre újabb és újabb generációkat hódít meg magának, így tartva életben a Vörös Rák két legendás sofőrjének, illetve a TURBOSTAR típusnak a hírét.

(Ezt a cikket 2587 alkalommal tekintették meg.)