Tanácsok „parasztvakítás” ellen – Ésszerű kompromisszumok hét lépésben
A különböző kütyük beszerzése sok szempontból emlékeztet az autóvásárlásra: ugyanúgy egy sor opció megválasztásával történik a konfiguráció kialakítása. Csupán annyi a különbség, hogy míg az egyik esetben a navigációs csomag vagy az ülések hátuljába épített szórakoztató rendszer a mérlegelés tárgya, addig a másiknál a gyorsabb processzor vagy a több memória. A kézenfekvő válasz persze a „mindkettőt”, a valóságban azonban a legtöbb ember véges mennyiségű pénzt költ beszerzéseire, ami azt jelenti, hogy döntenie kell az alternatívák között. A legnagyobb durranásra vágyunk a pénzünkért, és nem hagyjuk, hogy olyan funkciók csábítsanak el, amelyek nem érik meg a ráfordított összegeket.
Nemrégiben a The New York Times vállalkozott egy kis útmutatásra: miért érdemes fizetni, és mi az, amit figyelmen kívül hagyhatunk az opciók listájáról. Jóllehet az összeállítás az Egyesült Államokra jellemző kereskedelmi gyakorlatra épül, igen sok tanulságos részlettel szolgál más régiók vásárlói számára is.
A memóriát fizesd meg, és ne a sebességet!
Új számítógép-konfigurációk vásárlóinak a gyártó vállalatok gyakran ajánlják fel a processzor upgrade-jét, még több memóriát adva hozzá. Ha ez egy vagylagos ajánlat, mindenképpen a RAM mellett érdemes dönteni. A processzorok ugyanis általában elég gyorsak a legtöbb ember számára, lehet viszont, hogy a memória szűk keresztmetszetnek bizonyul.
És egy megjegyzés: ne a gép gyártójától vegyük a memóriát – az online kiskereskedők ugyanazt a minőséget kínálják, csak lényegesen olcsóbban. Tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy milyen RAM való a gépbe – legyen szó akár windowsos PC-ről, akár Macintoshról -, és ez gyakran a gyártók kiskereskedelmi árának feléért be is szerezhető tőlük.
Kerüld a perc alapú fizetési konstrukciókat!
Ezt a tanácsot leginkább azoknak a mobiltelefon-előfizetőknek érdemes megfontolniuk, akik a hét öt napján, kötött munkarendben, irodákban dolgoznak. Ők ugyanis munkaidőben nem használ(hat)ják készülékeiket, marad az éjszaka és a hétvége, ami pedig egyébként is ingyenes az Egyesült Államokban. Mindazonáltal mindenkinek érdemes elmélyednie számláinak részleteiben, hogy világosan lássa: hány kifizetett percet hagy szolgáltatójánál.
Más a helyzet a tengerentúlon az SMS-ekkel, a cikk szerzője szerint egyenesen nevetséges a mobilszolgáltatók ott kialakult gyakorlata. Egyenként ugyanis több mint 20 centbe kerül egy szöveges üzenet küldése, illetve fogadása, míg egy 5 vagy 10 dolláros extracsomag megvásárlásával akár több száz vagy több ezer SMS forgalmazása is lehetséges.
Nem kérdés, melyik a jobb megoldás.
A minőségi összetevőkért fizess, ne a kábelekért!
A médiacenterhez a szükséges alkotóelemekkel együtt érdemes megvenni a legjobb kijelzőket és hangszórókat. Legyen tűéles a kép a fényes, kontrasztos kijelzőn, a legerősebb surround rendszerek keltette hang révén pedig érezzük az események középpontjába repítve magunkat. Ugyanakkor, ha egy eladó nyomulni kezd, hitet téve egy ezerdolláros A/V kábel szükségessége mellett, érdemes egy üzlettel odébb folytatni a beszerzést.
Ma már digitális ugyanis a legtöbb kapcsolat (HDMI, optikai audio), ami azt jelenti, hogy alig tapasztalható a jel romlása a kábeleken. Kivéve azokat az eseteket, amikor az összekötendő elemek között túl nagy a távolság – esetleges minőségromlással csupán 7-8 méternyinél hosszabb kábel esetén kell számolni. Ráadásul a legtöbb ember valószínűleg még analóg kapcsolat esetén sem képes meghallani a különbséget az olcsó vagy a drága kábel közvetítésével keletkezett hangok között.
Az érzékelő méretéért fizess, ne a megapixelekért!
A digitális fényképezőgépek vásárlóinak már régóta ezt az elvet kellene követniük. De a kérdés újra és újra előkerül, mivel a gyártó ipar képviselői még mindig a ma már használhatatlan specifikációt támogatják, miközben rejtve marad egy sokkal fontosabb jellemző. Pedig tisztában vannak vele.
Szinte minden, ma kapható kamera már bőségesen elég megapixellel jellemezhető, ugyanakkor a képérzékelő mérete az, amely nagymértékben meghatározza a kép minőségét. Erről azért nem nagyon beszélnek, mert a gyártók különböző formátumokat alkalmaznak. Az eligazodást segítendő született meg a sensor-size.com oldal, amely egyszerűen összehasonlítható formára alakítja a szenzorméreteket.
Fizesd meg a sebességet a tévécsatornák helyett!
Az Egyesült Államokban a legtöbb kábelszolgáltató különböző szinteket határoz meg ügyfeleinek: más sávszélességet ajánl kezdőknek és mást az üzleti és első osztályú ügyfeleknek.
A legfelső szint általában jóval több, mint amire a legtöbb embernek valaha is szüksége lesz, ugyanakkor az alapcsomagra előfizetve igencsak nehézkesen élvezhetők a streamelt videók. A magasabb szint mindössze havi 10 dollárral kerül többe, érdemes arra előfizetni.
Így a kábeles előfizetésből nyugodtan törölhető a legtöbb mozicsatorna, mivel ezek tartalma elérhető olyan internetes szolgáltatások révén, mint a Netflix, a Hulu Plus vagy az Amazon Instant. A költségek lényegesen alacsonyabbak – akár a pay-per-video megoldást, akár a havi 10 dolláros előfizetést választva -, mint amit a Cinemaxért, a TMC-ért, a Starzért, az Encore-ért vagy más kábeles mozicsatornáért ki kellene fizetni. (Persze az HBO-t vagy a Showtime-ot meg lehet tartani a kábeles csomagban, mert ezek eredeti programja egyelőre még sehol máshol nem érhető el.)
Ha valaki mostanában vesz tévét vagy Bluray-lejátszót, akkor már ebbe beépítve egy kütyü is rendelkezésére áll: az otthoni internetkapcsolathoz csatlakozva hozzáférhet a Netflix és az egyéb szolgáltatók kínálatához.
Régebbi készülékekhez a 99 dollárért beszerezhető Apple TV vagy az 59 dollártól induló Roku box ajánlható, mindkettő remekül boldogul a streamelt tartalmakkal. Egy évre vetítve a hardver és szolgáltatás költsége jóval alacsonyabban alakul, mint amennyit a kábeltelevíziós társaságoknak kellene havi díjakként kifizetni.
Inkább az AppleCare, mint a Mobile Me!
A jelek szerint az Apple egyes termékek esetében éppen azt teszi, amit igazán szeretnek az emberek. A Mobile Me, a cég felhő alapú szolgáltatásokat kínáló csomagja azonban nem tartozik ebbe a sorba.
Talán azért nem, mert a legtöbb, amit a Mobile Me kínál, szabadon elérhető más cégeknél is. Web alapú e-mail? Gmail! Fotók tárolása? Flickr! Felhő alapú tárolás? Dropbox! Az egyedüli kulcsalkalmazás a Mobile Me esetében a Find My iPhone. Viszont ez mostanra már ingyenesen áll minden iPhone-felhasználó rendelkezésre, így nincs igazán ok az évi 99 dollár „kicsengetésére”.
Amit viszont megtakarít valaki a Mobile Me lemondásával, érdemes az AppleCare-re, az Apple kibővített jótállást nyújtó hardver- és telefonos támogatására fordítania. Ha valaki Apple terméket vásárol AppleCare nélkül, kap ugyan 90 napos ingyenes telefonos támogatást és egyéves jótállást, de megjegyzendő, hogy ez sohasem nyújt elegendő védelmet a különböző balesetek (vízbe ejtés, véletlen törés stb.) esetére, csak a készülékek esetleges hibája orvosolható ilyen úton. Ha valami baj történik a 90 napot követően, fizetni kell a telefonos ügyfélszolgálatért és a javítási munkákért is, az árak pedig magasak: elérhetik a 30-50 dollárt is.
AppleCare-rel azonban (amelynek költsége 29 dollár az Apple TV és 349 dollár a legnagyobb MacBook Pro esetében) a vásárló három évig ingyen fordulhat a telefonos ügyfélszolgálathoz, és teljes körű jótállást tudhat a magáénak.
A tévé képátlóját fizesd meg, és ne a képfrissítési frekvenciát!
Minden televíziógyártó számára létezik egy sáv, ahol legjobbat tudja kihozni magából, ha az ár és a képátló mérete kerül szóba. A 42 és 50 hüvelykes képátló között az egyik márkánál például csupán 200 dollár a különbség, viszont 50 hüvelykről 54-re váltani már ennek a duplájába, 400 dollárba kerül, vagyis leginkább 50 hüvelykes képátlóval érdemes beszerezni a tévékészüléket, az erre fordított összegért ekkor lehet a legtöbbet kapni.
Ugyanakkor minden gyártónál máshol lehet ez a pozíció, megéri tehát tanulmányozni a kínálat teljes vertikumát, hogy ezt meg lehessen találni.
Van azonban egy olyan dolog, amire a forgalmazók reklámjainak ellenére nem érdemes sok időt vesztegetni: ez a tévék hertzben megadott képernyőfrissítési gyakorisága. Ez azt takarja, hogy a 60 hertzes televízió képe 60 alkalommal frissül egy másodperc alatt, a 120 hertzesé meg 120-szor. Vannak olyan – jó drága! – készülékek is, ahol ez az érték felkúszik egészen 240-ig. És miközben a kétszer akkora frissítési sebesség elméletileg kétszer olyan jó érték, alaposan meg kell dolgoztatni a szemet, hogy érzékelhetővé váljék valamiféle különbség is.
Vagyis az egész nem más, mint „parasztvakítás”.
Forrás: MTI-Press
.
(Ezt a cikket 274 alkalommal tekintették meg.)