Bírságok határokon túl

Egy gépjárművezető külföldön háromszor olyan gyakran követ el szabálysértést, mint a hazai utakon. Az autóvezetők mindössze 5%-a külföldi állampolgár, ugyanakkor mégis ők követik el a közlekedési szabálysértések mintegy 50%-ért. Ezekkel a statisztikai adatokkal érvelt Siim Kallas, az Európai Bizottság helyettes elnöke, amikor a határokon túlnyúló közlekedésbiztonsági együttműködés szükségessége mellett emelt szót.

(A fentieket kiegészíthetjük azzal a magyarországi adattal, mely szerint az M1 autópályán a jelentős gyorshajtások több mint 80 %-át külföldi hatósági jelzéssel ellátott gépkocsi vezetője követi el.) Elmondhatjuk tehát, hogy a téma a „földön hever”. Nem véletlen, hogy az elmúlt években a közúti közlekedésbiztonság javítására irányuló törekvések sorában egyre inkább előtérbe került a külföldi elkövetők kérdéskörének megfelelő rendezése.
.

Ennek a folyamatnak jelentős állomása Brüsszel, ahol 2011. július 06-án az Európai Parlament elfogadta a közúti közlekedésbiztonság fokozásáról szóló irányelv tervezetét, mely fő célja, hogy az európai autósok egyetlen EU tagállamban sem követhessenek el büntetlenül közlekedési szabálysértést. A jelenlegi gyakorlat szerint, ha egy EU állam polgára egy másik uniós országban gépkocsijával kiemelt szabályszegést követ el (sebességtúllépést, ittas vezetést stb.), akkor az adott állam rendőrsége vele szemben kiszabja ugyan a büntetést, de nincs joga – és eszköze – behajtani azt. Az eljáró hatóságoknak ugyanis nincs lehetőségük arra, hogy egy másik ország nyilvántartásából lekérjék a szabályszegő autóvezető (tulajdonos, ill. üzemben tartó) adatait.
.

Ennek kívánt véget vetni az Európai Bizottság 2008 márciusában, amikor is komplex közlekedési szabálysértési együttműködésre tett javaslatot. A testület előterjesztése szerint első körben az ittas vezetésért, a gyorshajtásért, a biztonsági öv használatának elmulasztásáért és a „STOP!” tábla figyelmen kívül hagyásáért járó büntetést lehetett volna behajtani külföldön is. A belga elnökség kezdeményezésére a magyar elnökség alatt ez a lista kiegészítésre került (lásd később).
.

Az elfogadott elvek szerint, amennyiben egy európai uniós állampolgár a jövőben egy másik EU tagállam közútjain közlekedve nem csatolja be a biztonsági övet, akkor a rendőrségnek joga lesz lekérnie a származási ország nyilvántartásából a gépjármű tulajdonosának adatait, és postáznia számára a büntetést. Ha pedig a tulajdonos a bírságot nem fizeti be, akkor a rendőrség ki is kényszerítheti a bírság behajtását. Az Irányelv elfogadása által egy három éves munka fejeződött be.
.

A munkálatok eredményeként nem egy új közösségi adatbázis jön létre, hanem a jogszabály a tagállami nyilvántartások között teremt átjárhatóságot szigorú feltételek teljesülése esetén. Az adatforgalmat az EUCARIS rendszeren bonyolítják majd le, s a megállapodás értelmében a hatóságoknak kötelességük lesz majd kiadniuk állampolgáraik adatait a kérő tagállam részére.